A Határtalanul programmal Erdélyben – HAT-KP-1-2021/1-000159

Erdély
Reggel korán indultunk útnak, ezért mindenki kicsit fáradt volt. Sokat utaztunk, mire az első állomáshoz érkeztünk. Aradnál volt az első programunk, ahol koszorúztunk és verset mondtunk a vértanúk emlékművénél. Tovább haladva Marosillyére érkeztünk, ahol Bethlen Gábor szülőházát néztük meg. Sajnos csak kívülről tekinthettük meg, mert a kapu zárva volt. Utána Déva vára felé vettük az irányt. A várban épp felújítás zajlott, ezért csak felvonó mellől tudtuk megcsodálni. Eközben a buszon nagyon jó volt a hangulat, sokat nevettünk és beszélgettünk, közben az elsuhanó tájat néztük. Segesváron, amely egy csodás hely, felsétáltunk az óvárosba, megszámoltuk, hány foka van a Diáklépcsőnek. Jólesett egy kis mozgás a sok buszozás után. Ezután Fehéregyházán álltunk meg, ahol a Petőfi Múzeumba tettünk látogatást. Itt csapatverseny volt: a múzeum és a múzeumkert területén található emlékhelyeket, tárgyakat fedeztük fel egy feladatsor segítségével. Meghallgattuk a múzeum vezetőjének előadását Petőfi Sándor utolsó napjairól, majd megkoszorúztuk a költő emlékművét. Végül megérkeztünk Bogyiszló testvértelepülésére, Csíkcsícsóba, ahol már vártak minket vendéglátóink és a csicsói gyerekek. Itt töltöttük az első két éjszakát.
Reggel elindultunk Madéfalva felé, ahol ismét koszorúztunk és az emlékhelyhez kapcsolódó feladatokat oldottunk meg. Meglátogattuk az ezeréves határt is. A Rákóczi-várból csodás panoráma tárult elénk. A nyári bobpályát is kipróbáltuk, ami nagyon fantasztikus élmény volt. Megtekintettük a Mikó várat Csíkszeredán. A várlátogatás is interaktív módon történt: a csapatok önállóan, egy feladatsor segítségével fedezték fel a várat, kutattak, gyűjtöttek információkat. A legérdekesebb feladat az volt, amikor korabeli ruhákba öltözve kellett fotót készítenünk a csapatról. Ebéd után a Balu-park felé vettük az irányt. Itt mindenki próbára tehette a bátorságát és ügyességét az akadálypályákon. Végül betértünk a csíksomlyói templomba. Az estét a helyi gyerekekkel közös táncházzal zártuk.
A harmadik napunkat egy faluismereti versennyel kezdtük Csicsóban. A verseny eredményhirdetése után elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól és Parajd felé indultunk. Ebédeltünk, fagyiztunk és végül a helyi termálfürdőben pancsoltunk. Este érkeztünk meg a következő szállásunkra, Sinfalvára. Az utolsó előtti napunk a tordai sóbányában kezdődött. Végignéztük a sóbánya tárnáit, járatait, csónakáztunk a bányatavon. Kis utazás után megcsodáltuk a tordai hasadékot. A  legbátrabbak lecsúsztak a drótkötélpályán. Innen Torockó felé vettük az irányt. Felsétáltunk a torockószentgyörgyi várhoz, sétát tettünk a településen és  megcsodálhattuk a falu melletti hatalmas sziklahegyet, a Székelykőt. Ez után Csukás-tóhoz mentünk, ahol pihentünk, fürödtünk. Visszaérkezve a szállásra vetélkedővel zártuk a napot.
Utolsó nap Kolozsváron jártunk, ahol egy városismereti versenyen vettünk részt. Megkerestük a házsongárdi temetőben található hősök sírhelyeit, rövid megemlékezéssel búcsúztunk a helytől. Hazaindulás előtt Mikó étteremben ebédeltünk. Késő este érkeztünk haza fáradtan, de élményekkel gazdagon. Én nagyon élveztem a kirándulást, kár, hogy ilyen hamar vége lett!
Valdraf Eszter, 8. osztályos tanuló

Határtalanul Erdélyben
A tavalyi tanévben osztályunk a Határtalanul program keretében Erdélybe utazhatott. Már jóval az utazás előtt készülődni kezdtünk. Csapatokat állítottunk össze, PPT-t csináltunk, és útvonaltervet készítettünk, minden tanuló kis előadással készült az erdélyi helyszínekből. Az indulás előtti napok nekem kicsit sűrűek voltak. Szombaton elballagtattuk a nyolcadikosokat. Vasárnap kézhez kaptuk a bizonyítványainkat a tanévzárón. Ezért csak este fejeztem be a pakolást. Nem nagy
kedvvel indultam el a kirándulásra, ugyanis a legjobb barátnőm, Lara, nem tudott velünk jönni. Végre június 20-án elindulhattunk az ötnapos kirándulásra.
Anyukámmal kora hajnalban keltünk, hogy szendvicseket csináljunk az útra. Háromnegyed négykor volt a gyülekező, mert négykor indulni akartunk. Mindenki kissé álmosan, de izgatottan várta az indulást. Az első város, amit megnéztünk, Arad volt, ahol koszorúztunk és verssel, felolvasással emlékeztünk a vértanúkra. Több történelmi várost, helyet is megnéztünk: Marosillyén a Bethlen szülőházat, Déván a várat. Nekem Segesvár tetszett a legjobban. Sétáltunk a
belvárosában, ami nagyon szép volt. Este későn értünk Csíkcsicsóba az iskolához, ahol a helyi gyerekek fogadtak bennünket. Beszélgettünk, megvacsoráztunk. Mivel már nagyon fáradtak voltunk, nagyon örültünk, amikor végre a szállásra értünk.
Második nap is érdekes programokon vettünk részt. Madéfalvára látogattunk, gyönyörködtünk a tájban az ezeréves határnál. Kipróbáltuk a nyári bobot is, amit nagyon élveztem. Voltunk a Mikó várban, ahol a várral kapcsolatos feladatokat oldottunk meg. Az estét táncházzal és focizással zártuk.
Harmadik nap faluismereti versenyen vettünk részt, ami kicsit bonyolult volt a csapatunk számára, de minket kísérő helyi gyerekek segítségével végül megoldottuk. Miután elbúcsúztunk a vendéglátóinktól Parajdon ebédeltünk, fagyiztunk és fürdőztünk. Tovább indultunk a második szállásunkra, Sinfalvára. Ez a szállás sokkal jobban tetszett, mint az előző.
A következő nap volt a kedvencem. A tordai sóbányában sétálgattunk, és volt lehetőségünk felülni a föld alatti óriáskerékre, amit nagyon élveztünk. Innét a Csukás-tóhoz mentünk, ahol a fiúk fürödtek is. Zalán megviccelte Gyuri bácsit, hogy belerakta a cipőjébe a követ. Este egy nagyon zgalmas vetélkedőn vettünk részt: voltak helyismereti, ügyességi és vicces feladtok is.
Gyorsan eljött az ötödik nap, amin fáradtak voltunk már. Kolozsváron városismereti verseny volt, a házsongárdi temetőben pedig megemlékezést tartottunk. Ebéd után hazaindultunk. Sajnos nem egészen úgy alakult a hazaút, ahogy mi szerettük volna. A buszunk lerobbant a Királyhágón, de lassan mégis eljutottunk Békéscsabáig, ahová egy másik busz jött értünk. Ezért a tervezett időpontnál később értünk haza.
Ezen a nyáron több táborban, kiránduláson voltam. Bár az erdélyi utat vártam a legkevésbé, végül ez tetszett a legjobban. Sok élménnyel gazdagodtunk. Nagyon sokat beszélgettünk, viccelődtünk az osztálytársaimmal. A tanárok is jófejek voltak. Szerintem az egész osztálynak, a tanároknak, akik kísértek és segítettek, felejthetetlen hete volt Erdélyben.

Bajusz Kata Linda, 8. osztályos tanuló