Erdélyi múltunk megismerése
2023.07.13-07.17
1. nap: Bogyiszlóról a kora reggeli órákban indultunk el. Szeged-Nagylak útvonalon érkeztünk Aradra, ahol buszos városnézést követően meglátogattuk a 13 Aradi Vértanú emlékhelyét. Dubai Gergő kiselőadást tartott a vár történetéről. Ezt követően Kornóczy Máté méltatta az aradi vértanúkat. Fazekas Nikolett és Finta Dávid nemzeti színű emlékszalagot és mécsest helyeztek el az emlékműnél. Megemlékezésünket zárta egy közös ének, Mihalovics Zsolt kíséretével. Továbbutaztunk Déva felé. 
Útközben megálltunk Marosillye-n, Bethlen Gábor szülőházánál. Szántó Bella és György Noémi méltatták a magyar történelem egyik legjelentősebb személyiségét, az erdélyi fejedelem életútját. Sajnos nem tudtunk bejutni az udvarba, csak kívülről tekinthettük meg. A nemzeti színű szalagot felkötötték, majd folytattuk utunkat. Dévára érkeztünk, ahol felkerestük a híres várat, amiről Kőműves Kelemen legendájában is olvashattunk. Itt is munkálatok folytak, így csak messziről láthattuk a várat. Balogh Amanda a ballada egy részletének felolvasásával emlékeztetett bennünket a XVI. század végén, Erdélyben született műre. Szállásunk a Dévához közeli Csernakeresztúron volt. Nagyon meleg fogadtatás, kitűnő vacsoráztatás mellett, remek szállásokat is kaptunk.
2. nap: 
Reggeli után a meseszép Vajdahunyad várát, Erdély leglátványosabb, teljesen épen maradt középkori várát néztük meg. A vár hangulata teljesen elvarázsolta a gyerekeket. Utazásunk Nagyszebenbe következett, ahol a szászok kulturális öröksége mellett, egy autós rallyverseny és egy röplabda bajnokság közepébe is cseppentünk. A tanulók nagyon élvezték a gazdag programkavalkádot. Ezután egy hosszabb utazás következett, rövid pihenőkkel, egészen Székelyföldig. Fehéregyházán (Ispánkúton), Petőfi kútjánál” – ahol utoljára látták élve a költőt, a segesvári-csata helyszínén, Mihálovics Szilveszter és Kerekes Tamás kiselőadásait követően, az emlékezés szalagját felkötötték az emlékműre. Segesvárra indultunk. Felmentünk a sok lépcsőn és csodálatos panorámával találkozhattunk.
Egy kis fagyizás és már indultunk is tovább. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál Nagy Zoltán felolvasásával emlékeztünk meg a híres székely íróról. Végrendelete alapján a templom melletti két cserefa alá temették. Itt, a főút mentén található kopjafás síremléke és kőbe faragott emlékoszlopa, melyet Szervátiusz Jenő és Tibor, apa és fia faragott. Utána a szomszédos területen lévő, Erdély első trianoni emlékművet néztük meg. 2010. június 6-án avatták fel Farkaslakán az Apostoli kettős kereszt emlékművet, mely Tamási Áron sírja melletti Milleniumi Emlékparkban, a tizenhárom aradi vértanú emlékére állított kopjafák között talált helyet magának. Innen már csak szálláshelyünkre, a közeli Oroszhegyre utaztunk. Elfoglaltuk a kitűnő szállást és kiváló vacsorával és fogadtatással zártuk a napot.
3. nap: Ezen a reggelen a 96%-ban magyar lakta, 40 ezres városban, Székelyudvarhelyen sétáltunk. Többek között a szoborpark, református templom, Vasszékely szobra, és a díszes Városháza is utunkba esett. Közben egy fesztiválba is betekinthettünk. Ezután a napot a Sóvidéken töltöttük és a só különleges előfordulási formáit ismerhettük meg. Szovátán a kivételesen erős só tartalmú Medve-tó körül tettünk sétát, sokan strandoltak és sétáltak a tó körül, majd Parajdon a sóbányába ereszkedünk le. A lélegzetelállító méretű termekben templom, múzeum, játszótér, kalandpark, büfék, éttermek is találhatóak. 
Egy kicsit hűvös volt, de a látvány feledtette a gyerekekkel és élvezték az egészséges klímával eltöltött időt. Ezt követően tettünk egy rövid kitérőt Korond főutcáján, az állandó kirakodóvásárban. Majd a Só-szorosban sétáltunk, ahol a só különböző formáival találkoztunk, mint pl. a felszínen kialakult barázdák, a sókarok, valamint borsós felszínű karfiolok. Lehetőségünk volt sós-forrást kóstolni. Néhány kilométer megtétele után érkeztünk Szejke-fürdőre, Orbán Balázs, a
legnagyobb székely sírjához, ahova egy székelykapu-múzeumon keresztül feljutottunk a domboldalra. 200 évesnél régebbi székelykaput is láttunk. Boros Fruzsina felkötötte az emlékezés szalagját. Vacsora a szálláshelyen, Oroszhegyen volt.
4. nap: Reggeli után a Székelyszentkirályi iskolát látogattunk meg. Nyár közepén már nincs tanítás, így órákat nem tudtunk meglátogatni, Azonban, Ozsváth Júlia igazgató nő nagyon készséges volt és mindenben segítette programunkat, így egy kollégája, Nagy Ernő tanár úr tartott számunkra az iskoláról, programjairól, adottságáról, továbbtanulás lehetőségekről nagyszerű interaktív előadást. Ezután Szentegyházáról a Madarasi-Hargita csúcsára traktorral utaztunk, majd felmásztunk egészen a kopjafákig.
Laki Panna és Orsós Laura felkötötték az emlék szalagot a kopjafára. Innen belátni az egész Székelyföldet. A székelyek Szent-hegyét, a Hargita tetejét kopjafák, magyar nemzeti színű szalagok, a zarándokok által ácsolt keresztek százai díszítik, megható feliratokkal, áldásokkal. A szállodában vacsoráztunk, majd ezt követően táncházat rendeztünk erdélyi vendégekkel, bogyiszlói és helyi népzenékből. Meghitt és szívet melengető este alakult ki, ahol barátságok is szövődtek.
5. nap: Becsomagolás után, reggel 7-kor útnak indultunk. Hazafelé út első állomása Körösfő volt, ahol a helyi kézműves kirakodóvásár, tradicionális áruit nézhettük, esetleg vásárolhattuk meg. Majd megérkeztünk Királyhágóra, amely különleges szép panorámával rendelkezik. Határállomásunk Méhkerék volt, 40 Celsius fok mellett érkeztünk át Magyarországra. Hazafelé még egy parkolóban közös péksüteményezéssel megvacsoráztunk és Bogyiszló felé vettük az irányt. 22 óra felé érkeztünk haza.
